Egy vers, ami számomra nagyon elgondolkodtató, sokszor olvasom, mindig tanulságos… Talán nektek is tetszeni fog :o)
Azt hiszem, nagyon sokan megjártuk ezt a sétát. Az önismeret, önfejlesztés sokat segít abban, hogy mielőbb a MÁSIK utcában sétáljunk.
Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben
Önéletrajz öt rövid fejezetben
(A változás szakaszai)
I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán
Beleesem.
Elvesztem… Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott
vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki
tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
