2017-ben végig jártam az El Camino-t, Saint-Jean-Pied-de-Port-tól Santiago de Composteláig tartó útvonalon. Csodás közel 1000 km-es út, melyet a 11. századtól járnak királyok, pápák, lovagok, és más emberek. Gyaloglás hegyen völgyön át, a világ minden részéről érkező emberekkel, mégis egyedül önmagammal.
Történetek, élmények, szívmelengető találkozások, beszélgetések.
Szeretném elmesélni azoknak, akik tervezik az utat, akik szívesen meghallgatnák, miért mentem, milyen volt, mit tanultam meg, mit hoztam haza. Kicsit úti beszámoló, kicsit élmény megosztás, kicsit mese, kicsit kitekintés arra, miért jó, ha foglalkozunk az önismerettel, és megtanuljuk kik vagyunk, hol vannak a határaink, mi tesz boldoggá vagy szomorúvá. és talán lehetőség, hogy megismerjük egymást.
Gyertek el, beszélgessünk, hallgassatok meg, ajánlom annak, aki tervezi, hogy elmegy, aki szeretne foglalkozni önmagával, akit érdekel.
Időpont:
február 29-én, csütörtökön 17-20 óráig
Helyszín:
1075 Budapest, Károly krt. 3/a. 4. emelet
Regisztráció szükséges:
info@alberge.hu e-mail címre jelezzétek, ha szeretnétek jönni.
Aki a Hírlevélre már feliratkozott, azoknak ingyenes,
másoknak 3.000 Ft.
Hírlevél feliratkozás (és még két ajándékot is kapsz):
Egy kis ízelítő:
Azt mondják, a Camino lejárása olyan, mint végig járni az ÉLET-et. Születéssel kezdődik, óvodás és iskolás kor, felnőtt kor… Tanúsíthatom, hogy ez pont így van 😊
Az út előtt elmentem egy Camino fórumra itt Budapesten. Az egyik előadó egy tapasztalt zarándok elmondott mindent arról, hogyan kell pakolni, mit kell vinni. Az előadóterembe belépve, ahol mesélt, nagyon vicces volt az asztalon kipakolt, zoknik, fehérneműk, és más holmik látványa. Ő sokszor lejárta ezt az utat, és azt tapasztalta, a vitt csomag súlya ideálisan a testsúly 10%-a, maximum 10 kg.
Nyilván, az ember hallása szelektív, és azt rögzíti, amit hallani szeretne, így én a 10 kg-ot jegyeztem meg rögtön, hiszen jóval magasabb volt, mint a másik érték. Bár nyáron mentem, mivel nem szeretem a hideget, bepakoltam egy hálózsákot (2,5 kg), és egy téli pulcsit, megfagyás ellen.
Mert ugye ki tudja, mi van, ha eltévedek, és Alaszkában kötök ki, mindenre fel kell készülni. Meg még sok minden mást is csomagoltam, a legelképesztőbbet majd elmesélem annak, aki eljön. Végül a hátizsákom 9,8 kiló lett, és én büszkén konstatáltam, hogy belefértem a limitbe. Otthon felvettem, mentem vele 5-10 percet, és úgy éreztem, ezzel nem lesz semmi gond.
Párizsban a repülőtéren már éreztem, hogy ez nehezebb, mint vártam, de cipeltem hősiesen a hátizsákomat. A reptérről busz, metró, majd vonat következett. Bayonneban leszálltam a vonatról, és megláttam a sok hátizsákos, kagylós embert, és megfeledkeztem arról, hogy fáj a hátam a vállam. Láttam, egy helyre megyünk. Végül fáradtan, de boldogan megérkeztem Saint-Jean-Pied-de-Portba.
Az első nap végére Roncesvalles volt az úticélom, ami 24 km túrát jelentett. A táv nem volt sok, de az 1300 méter szintkülönbség elég fárasztó volt, végig felfelé visz medreken. Már a felénél úgy éreztem, leszakad a hátam a válla, fájt a lábam. Mire megérkeztem, már alig éltem. A regisztrációnál (ott egy nagy kolostor lett átalakítva zarándok szállónak) egy 70 körüli úr átadta a helyét nekem, amiből kikövetkeztettem, nem nézek ki túl jól. Hogy mi történt velem másnap, és hogy alakult a hátizsákom súlya, elmesélem, ha eljöttök.
Az úton többször találkoztam egy ír hölggyel, Ami nagyon egyedi volt, hogy nem melegítőben vagy sportruhában gyalogolt, hanem horgolt sortban és fodros pólóban. Egy jelenség volt, csupa szín és mosoly. Amikor először beszélgettünk, elmesélte, hogy egy magán iskolában tanít, de jó pár évvel ezelőtt úgy érezte, ki fog égni, és így nem állhat a gyerekek elé a következő évben. Mindig bakancslistás volt neki a Camino, így neki indult. Amikor hazament, mindenki érezte rajta a változást. Így most minden évben, mikor megkezdődik az iskolaszünet, felhúzza a bakancsát, és végigmegy az úton. Azt mondta, amikor kezdődik az iskola, feltöltődve, élményekkel telve minden szeretetével áll a gyerek elé, és azt gondolja, ez így van jól.
